❀ Párhuzamos vagy! ❀

Egy dúr akkord, vagy moll talán?

Egy zongora, de csend mi vár...

mert nem szólsz, csak nézel,

nem kérsz, csak végzel...

egy különös munkát.

Nincs mosoly, csak néhány pillanat,

Nincs mondat, mi olykor megszakad.

Mégis sokszor volt olyan gondolat,

Mi száguldott, mint egy gyorsvonat.

Parányi szikra, mi mélyen benned ég,

Talán csak kép, amit rajtad látok én,

de mégis mikor színre lépsz

hirtelen betöltöd a mozgás színterét.

Valódiság, vagy álruha?

Vagy egy egyszerű élet mámora?!

Tudom... mégis biztos a kép!

Világosabb, mint fölöttem az ég!

Életed lépések sorozata,

Volt tél, volt nyár, volt az idő mostoha

De nem kell mondd, nem vagyok ostoba,

Mindannyiunkat formált az Uraknak Ura!!

Az jó, hogy épp te létezel,

S hogyha lehet jót teszel.

A világ mindegy, hogy hogyan lát,

Mert benned már kinyílt a virág.

Igazi lettél, teljesen magad,

Eltűnt a felhő már, s kisütött a nap

Egyszer a fű is zöld lesz még,

S majd elmeséled sok virág énekét.

Az ének szép lesz, az ég is kék,

A reggel csendes, az álmom mély.

A kedved is jó, s a lényeg mindig az,

hogy másokban is újra ragyogjon a nap.