❀ Egy csésze kávé ❀

Zavart vagyok, pedig nem első találkozás.

Papírra is írhatnám, mondhatnám a szobámban egyedül,

vagy templom hidegében összekulcsolt kezekbe zárhatnám mindezt,

de olyan jó a szemedbe nézni!

És kérlek bocsájs meg, ha mégis a földet bámulom, tudod,

ez csak egyszerű szokásom, talán csak kicsit tartok a véleményedtől...

Kezdeném a mai napról a beszámolót...végülis nagyjából mindent elvégeztem

igaz, Rád nem volt sok idő, de Te úgyis Benne vagy mindenben.

De vajon én? Benne tudok-e lenni mindenben, a szempillantásod nélkül?

Nem akarlak zaklatni, de úgy-e látod, hogy hány helyen kellene megjelenj?

Persze, tudom, nem várnak kávéval....

Tudod, Jézus, néha bosszantó, amennyire szeretsz. Érthetetlenné válik bennem a bűn,

amikor te megjelensz.

Mesélnék az életemről, félelmeimről, aggodalmaimról és a sok-sok érzésről, ami naponta átrohan rajtam...De...újat nem mondhatnék.

Nincs miről meséljek. Így hallgati fogok.

Azt akarom, hogy te légy aki megváltoztatod a napot! Akarom, hogy a kávé nélkül is

leülj velem szembe és legyen elég türelmem végighallgatni Téged!

Akarom, hogy meglegyen az akaratod, bár néha jobban bízok egy aplikációban, mint Benned, Uram.

Sokszor kinyújtom a kezem, de csak annyira, hogy időben vissza lehessen húzni,

s járok olyan járdán, ahol előrejelzett veszélyek vannak.

És Te? Mit szólsz ehhez?

Most meg miért mosolyogsz?

Hm...Már kifejezted, hogy szeretsz és én mindig azt hiszem, hogy változott.

Pedig nincs olyan kéznyújtás, amit meggondolnál, nincs tisztább út a Te utadnál,

s minden rezdülésben ott a motor, amit te irányítasz!

Felfogni a felfoghatatlant nem akarom, csak taníts meg Uram hinni mindig annyira, hogy épp el ne hagyjon téged a szívem!