❀Rendeltetés szerint❀

Sokszor rácsodálkozok arra, hogy mennyire merész az ember. Az az egyszerű tény, hogy Isten elképzelt minket és megalkotott már önmagában kellene feltételezze a mi bizalmunkat is arra nézve, hogy Ő nem szúrt el semmit velünk kapcsolatban. Miért csorbult mégis ez a tökéletes kép? Ugyanannak látszom, amilyennek Ő elképzelt, vagy van rajtam bőven máz ?

Gyakran tapasztalom, hogy mások életét éljük. Mindig formálódunk ideológiák, reklámok, emberek véleménye szerint, és közben rá sem hederítünk az igazi tervre.

Amíg naponta posztolsz a közösségi oldalakon és percenként lesed, hogy reagáltak-e rá, vagy fél kiló festék nem elég már, amikor elméssz az üzletbe(mert biztos vagy benne, hogy az emberek életükben nem láttak még pattanást) ;vagy folyton rosszul érzed magad, ha véleményt mondanak rólad; vagy azt érzed, hogy még sokat kell tenned, hogy elismert legyél....stb... úgy gondolom még nem a saját életedet éled!

Ez körülbelűl olyan, mint amikor a hegymászó csapat elindul mászni egy jól kidolgozott terv szerint, aztán találkozik egy csapattal, akik azt mondják, hogy irányváltásra volna szükség és ez a csapat el is indul egy másik irányba. Mi ezzel a baj? Igazából lehet attól szép hegyeket látni, lehet jól szórakozni és finom szalonnát enni friss kenyérrel a hegy lábánál, de az eredeti cél távol kerül tőlünk.

Isten soha nem ejt hibát. A boldogságkeresésünk néha sokba kerül. Keresünk és közben nem kérdezzük meg, hogy jó-e az irány? Találunk is, de nem azt, ami megelégít.

Amikor egy légballonnal szállunk, kellemesen érezhetjük magunkat. Akkor is, amikor felfele megy és akkor is, amikor süllyed. Nem az a lényeg, hogy mit érzünk, mennyire vagyunk érzelmileg toppon, hanem, hogy milyen irányba indultunk el, s hogy végül a mélység, vagy a magasság vár minket?

Te a helyeden vagy? Ha igen, akkor felismerted, hogy nincs olyan elvárás, aminek meg kellene felelned. Ekkor már nem gyűjtesz lájkokat és tapsokat a munkásságodért, egyszerűen csak teszed a dolgod.

Olyan céltalan tud lenni minden munka, amit nem Isten dicsőséges országáért teszünk. Ezt leginkább majd a halálunk óráján érthetjük meg. Nekem volt ilyen és igazi felkiáltójel volt.

Te a saját életed éled?